Kérem Anubisz, a Felettes Énem, a Föld, Jézus, Mária Magdolna, Máriaanya 

védelmét a teljes energiarendszeremre, beleértve a fizikai testemet is, és a

helyre, ahol tartózkodom, az olvasás, értelmezés teljes ideje alatt, mely 

áthatolhatatlan, minden tisztátalan szándékú, befolyásoló, szélsőséges, 

manipulativ, tisztátalan, ártó energia, tisztátalan, ártó lény számára.

Kérem Jézust és Merlint, vigyék el gyógyító helyére, arról a helyről, ahol  

tartózkodom, mindazt a tisztátalan szándékú, befolyásoló, szélsőséges,   

manipulatív, ártó energiát, tisztátalan, ártó lényt, mely a szabad akarat  

törvényének tiszteletben tartása és az egészségem megőrzése mellett    

elvihető gyógyító helyükre. Kérem Jézust és Merlint a lenyomatok  

gyógyítására mind magamnál, mind másoknál, mindazoknál, akiknél ez a  

szabad akarat törvényének tiszteletben tartása mellett lehetséges.           

     

 Csak egy történet estére 2025.10.09.

 

Vannak történetek, amelyek megérintenek. Elém kerülnek,

megnyílnak számomra, elmerülök bennük, és úgy jövök ki belőlük,

hogy érzem, „jól estek a lelkemnek”. Ez most egy ilyen törrténet...

Hatalmas, új építésű lakópark, a város közepétől nem messze. 20

emeletes házakkal, amerre a szem ellát, takaros kerítéssel

körbevéve, beengedő kapuval, amolyan város a városban jelleggel.

Itt bérelt lakást, egy 25 éves fiú, az egyik épület ötödik emeletén.

Néhány hónappal ezelőtt költözött a városba vidékről,

informatikusként helyezkedett el, s éjt-nappallá téve dolgozott az

álmai megvalósításáért. Nem ismerte a szomszédait, a lakóparkban

sem ismert senkit, sokszor csak aludni járt haza. Azt sem tudta,

hogy a közvetlen szomszédját, nemrég elhagyta a felesége. A

gyereket is magával vitte, mert a férfi egyre kiszámíthatatlanabbul

viselkedett. Olykor tört zúzott, fenyegette az asszonyt, úgy tűnt,

valami végérvényesen eltörött benne. A szomszédoknak feltűnt,

hogy a férfi, olykor gázpalackokat hoz magával a lakásba. Egy-egy

alkalommal, akár 5 gázpalackot is felcipelt. Többen érdeklődtek

nála, miért van szüksége ennyi gázpalackra, de sosem kaptak

megnyugtató választ. Aztán egy kora esti időpontban, elszabadult a

pokol. Hatalmas robbanás rázta meg az épületet, azonnal lángba

borult az ötödik emeleti lakás. Egyre több robbanás hallatszott,

egyre nagyobb területen lángolt az épület. Utólag kiderült, a férfi

összesen húsz gázpalackot tárolt a lakásban, a robbanást,

szándékosan idézte elő. Egy égő gázpalack, éppen kirepült az

ablakon, az épülettől száz méterre ért földet, a szomszédos

játszótéren. Mindeközben, a felrobbant lakás melletti ablakon,

kimászott a 25 éves fiú. Ott ült az ablakpárkányon, és próbálta

kitalálni, mit tegyen. Az egyik gázpalack, átszakította a két lakás

közötti falat, az ő lakására is átterjedt a tűz. Lefelé nem vezetett út,

egyedüli lehetőségnek az látszott, megvárja a tűzoltókat az

ablakpárkányon. Csakhogy a tűzoltók nem jöttek. Elakadtak a kora

esti közlekedési csúcsban. A lakás ablakán, egyre több füst dőlt ki,

az ablakpárkány egyre jobban melegedett, a 25 éves fiú pedig csak

ült ott rendületlenül, és várta a tűzoltókat. A robbanások úgy tűnt

nem akartak befejeződni. Valószínűleg valahol a lakás hátsó

részében még maradtak fel nem robbant szerkezetek. Szerencsére a

hátsó részben, nem elől, a párkányon ülő fiú közelében, ám a

detonációk így is megnehezítették a dolgát. Közben az utcán, egyre

több ember kezdett összegyűlni. Észrevették a fiút, felmérték a

helyzetet. Nem lehet tudni, melyik volt az a pillanat, amikor az

összegyűlt emberek többségében tudatosult, a tűzoltók nem fognak

tudni időben odaérni, s a menekülés egyetlen útja a fiú számára az

marad, hogy leugrik az ötödik emeletről. Mindenesetre abban a

pillanatban, nagy nyüzsgés kezdődött odalent. Valaki a szomszédos

épületből, ledobott egy vastag matracot, mások takarókat dobáltak

a lentieknek. A gázpalackok továbbra is robbantak, törmelékek

szóródtak az emberek fejére, mégsem ment el senki arról a helyről,

ahol az ötödik emeleten, ott ült a fiú az ablakpárkányon. Abban a

pillanatban, valószínűleg senkinek nem jutott eszébe arra gondolni,

egy takaró, ekkora magasságból, nem sokat segít, még akkor sem,

ha egy vastag matrac van alatta. Az ötödik emeleti lakásból, egyre

sűrűbb füst tódult ki. A fiú mozdulatai, egyre bizonytalanabbá

váltak, próbált levegőhöz jutni, majd lassan elájult, és elengedte az

ablakpárkányt. A lentieknek sikerült őt elkapniuk a takaróval, de

megtartani nem tudták, hogy is tudták volna. Ekkorra értek oda a

tűzoltók, és a mentők.

Kicsit távolabb az események helyszínétől, egy harminc körüli fiatal

nő ácsorgott babakocsival. Végignézte a történteket, és nagyon

mélyen megérintette amit látott. Nővérként dolgozott az egyik

városi kórházban, másnap sikerült kiderítenie, hová szállították a

fiút, bement hozzá a kórházba. Megtudta, hogy súlyosan megsérült,

több műtét is vár rá, a személyazonosságát azonban nem tudták

megállapítani, mert az iratai odavesztek a tűzben. A lány hazament,

és nyomozni kezdett. A lakóparknak volt egy zárt

levelezőrendszere, azon keresztül tudta meg, ki a lakás tulajdonosa,

majd azt is, kinek adta bérbe a lakását. Az információk birtokában,

értesítette a hatóságokat, akik értesítették a fiú szüleit. Másnap

bement a kórházba meglátogatni a fiút, találkozott a szüleivel is,

beszélgettek. Megtudta, a család nehéz anyagi körülmények között

él, a fiú, mivel jó állása volt informatikusként, sokat segített

anyagilag is a családjának. Csakhogy a fiú most élet és halál között

lebegett az intenzív osztályon, kérdéses volt, megmarad-e. Onnantól

fogva, a lány minden nap meglátogatta a fiút a kórházban. Ott volt

akkor is, amikor magához tért. Hozott neki narancsot, más

finomságokat, és néhány jó szót. A lakópark zárt levelező

rendszerében, napi szinten megosztotta a híreket, válaszolt az

érdeklődők leveleire. Aztán valaki megkérdezte tőle, hol fog lakni a

fiú, miután hazajön a kórházból. Lesz-e aki ápolja, lesz-e aki

bevásárol neki és miből? Hamar kiderült, a nagymama ugyan be tud

segíteni az ápolásba, ám ezen kívül másban nem áll módjában

segíteni. Így lett a fiúnak egy bankszámlája, melyre a lakópark lakói,

pénzt kezdtek el gyűjteni. Mire két hónap múlva, a fiú elhagyhatta a

kórházat, a lakók kibéreltek neki egy földszinti lakást a közelben.

Napi szinten be volt osztva, aznap ki vásárol ételt, gyógyszereket, ki

viszi el felülvizsgálatra a kórházba stb. Mivel a lány nővérként

dolgozott, a fiúnak pedig még hónapokig szüksége volt

sebkötözésre, napi szinten eljárt a fiúhoz, és lecserélte a

kötszereket. Később, amikor a fiú már lábra tudott állni, minden nap

eljött hozzá valaki a lakóparkból, aki segítette a rehabilitációját. A

tűz, 2024 szeptember 30.-án ütött ki a lakóparkban, egy évvel

később, a fiú már egészen jól tud járni, dolgozni azonban még nem

képes úgy, mint egy egészséges ember. A segítség számára továbbra

is érkezik, olyan emberek részéről, akikkel azelőtt, nem is

találkozott. A lány mára a legközelebbi barátjává vált, ahogyan a fiú

fogalmaz, „ő az én Őrangyalom”. A mai napig könnybe lábad a

szeme, amikor arra gondol, mi mindenen segítették át őt számára

egykor vadidegen emberek. Amikor valaki megkérdezte a lánytól,

miért érezte úgy, hogy segítenie szükséges a fiúnak, egy darabig

nem is tudta, mit válaszoljon. Látszott az arcán, nem érti a kérdést,

számára annyira természetes dolog, segíteni egy bajba jutott

emberen. Végül annyit válaszolt: - Ami tőlem telt, megtettem. Ez így

van rendjén, nem igaz? Az eset, Oroszországban, Moszkvában

történt, a Seliger City nevezetű lakóparkban, tavaly szeptemberben.

A fiút Denisznek hívják, a lányt, Aliának.

Amikor arról írok, elsősorban emberek vagyunk, s csak másod,

harmad, negyedsorban számít a nemi, nemzeti, vallási, faji stb.

hovatartozás, a fentiekhez hasonlatos történetekre gondolok.

Amikor összefogásról írok, többek között, a fentiekhez hasonlatos

történetekre gondolok. Amikor Oroszországról, az orosz

emberekről írok, számomra ez a történet is Oroszországhoz

tartozik, nemcsak a tankok és a katonák. És végül, de nem

utolsósorban, amikor valódi segítségről írok, nos, van amikor a

konkrét, gyakorlati segítség az, amire az embernek valójában

szüksége van.

Akit esetleg érdekel a történet, alább csatolom az esetről készült

riportot, képsorokkal a tűzesetről, a szereplőkkel készült

interjúkkal, orosz nyelven, angol felirattal.

 

Kérem Jézust és Merlint, vigyék el gyógyító helyükre, arról a helyről, ahol

tartózkodom, mindazokat a tisztátalan, manipulativ, befolyásoló, ártó,

tisztátalan energiákat, lényeket, melyek akár az olvasás, értelmezés alatt,

befolyásolás, manipuláció, általánosítás, összemosás, tévedés, csúsztatás,

ragaszkodás, előítélet, visszaélés, gőg, hiúság, restség,  tompaság,

önfejűség, lenézés, megvetés, vádaskodás, elvakultság, elcsúszás,

elbukás, azaz, az elfogadás, tiszta szándék, együttérzés, könyörület, hit,

remény, bizalom, béke, bőség, nyugalom, megértés, megbocsátás, erő,

öröm, önzetlenség, együttműködés, jóság, bölcsesség, szeretet,

pártatlanság, őszinteség, érdeklődés, belátás, türelem, felelősségvállalás,

egészség, derű, elismerés, elégedettség, életöröm, életkedv, figyelem,

tisztelet, tudatosság, nyitottság, tisztánlátás, hiánya, csekély,

illetve túlzott volta miatt, a Föld energiarendszerébe kerültek, és a

szabad akarat törvényének tiszteletben tartása és az egészségem

megőrzése mellett, itt és most, elvihetők gyógyító helyükre. Kérem Jézust

és Merlint, a lenyomatok gyógyítására, mind magamnál, mind másoknál,

mindazoknál, akiknél ez a szabad akarat törvényének tiszteletben tartása

mellett lehetséges. Kérem, elfogadom és engedem magamon keresztül

szabadon átáramolni: az elfogadás, tiszta szándék, együttérzés,

könyörület, hit, remény, bizalom, béke, bőség, nyugalom, megértés,

megbocsátás, erő, öröm, önzetlenség, együttműködés, jóság, bölcsesség,

szeretet, pártatlanság energiákat. 

 

 

Oldal: Csak egy történet estére 2025.10.09.
Ezo Hírnök - © 2008 - 2025 - ezohirnok.hupont.hu

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat