Kérem Anubisz, a Felettes Énem, a Föld, Jézus, Mária Magdolna,

Máriaanya védelmét a teljes energiarendszeremre, beleértve a

fizikai testemet is, és a helyre, ahol tartózkodom, az olvasás,

értelmezés teljes ideje alatt, mely áthatolhatatlan, minden

tisztátalan szándékú, befolyásoló, szélsőséges, manipulativ,

tisztátalan, ártó energia, tisztátalan, ártó lény számára.

Kérem Jézust és Merlint, vigyék el gyógyító helyére, arról a helyről,

ahol  tartózkodom, mindazt a tisztátalan szándékú, befolyásoló,

szélsőséges, manipulatív, ártó energiát, tisztátalan, ártó lényt, mely

a szabad akarat  törvényének tiszteletben tartása és az egészségem

megőrzése mellett elvihető gyógyító helyükre. Kérem Jézust és

Merlint a lenyomatok  gyógyítására mind magamnál, mind

másoknál, mindazoknál, akiknél ez a  szabad akarat törvényének

tiszteletben tartása mellett lehetséges.           

 

A minap, közel 15 év elteltével, újra olvasni kezdtem Vincze Ágnes, a Hórusz

Misztériumiskola egykori alapítójának anyagait, Lemúriáról. Ágival, a 2000-es

évek közepén találkoztunk, a későbbiekben, csoportmunka keretében, együtt

kezdtük el azt a belső munkát, melynek célja a spirituális ego hitrendszere

szerinti működésünk lebontása volt. Ági sok, értékes anyagot írt Lemúriáról,

melyek nekem legalábbis, jelentősen segítették egyéni folyamataim

feldolgozását. Azt is többször jeleztem a fórumon, Ági ma már nincs fizikai

testében a Földön, a kapcsolatunk azonban megmaradt, szoktunk egymással

beszélgetni a mai napig. Az ő beleegyezésével úgy döntöttem, külön

menüpontban, bizonyos időszakokban, megosztok 1-1 részletet az írásaiból,

meglátjuk, mennyire bírja el a köztudat, ha nem, "újratervezés" lesz:)). Az

anyagok egyéni felhasználásra íródtak, amennyiben olvasás közben, valaki

dühöt érzékel önmagában, jelzem, eme dühöt lehet, sőt célszerű kérni elvitelre

gyógyító helyére az ÉgiFöldi Segítőktől és a Felettes Éntől. 

 

Lemúria kezdeteiről, és a nők feladatáról 2009.

A mítoszok, az emberiség emlékezete, megőrzött néhány emléket arról a

földrészről, amit úgy hívnak, hogy Lemúria, és arról a korszakról, amit Lemúria

történetének hívnak. Nincsenek konkrét adatok, tárgyak, erről a korszakról,

csak homályos ismeretek arról, hogy valaha, valamikor ez a földrész létezett a

Földön, és hosszú – hosszú ideig, az emberiség hajnalán, az emberek Lemúrián

éltek. Azt is megőrizte az emberi emlékezet, hogy Lemúria több tízezer

esztendővel ezelőtt, a tengerbe süllyedt.

Mindaz, ami ma az emberek világában történik, ahogyan az emberek élnek és

működnek egymással, valójában Lemúriában gyökerezik, abban a korszakban,

ami a fizikai jelenlét szintjén, tízezer évekkel ezelőtt a tengerbe süllyedt. Ez

azon az egyszerű okból kifolyólag van így, hogy a teljes akkori hitrendszert, a

tudattalan, azaz a Föld étere, pontosabban annak egyik része, egy az egyben

megőrizte a mai napig is. Mivel az emberek jelenleg tudattalanul működnek,

pontosabban a tudatalatti csatornákon át, a Lemúriai korszak hitrendszere ma is

jelen van az emberek és a Föld életében, azon egyszerű oknál fogva, hogy ez a

hitrendszer a tudatalatti csatornákon át elérhető, és tudattalan működés esetén,

az emberek valójában ezen a hitrendszeren működnek a mai napig is. Vannak

más hitrendszerek is, pl. az atlantiszi, de erről a későbbiekben lesz szó. Jelen

témánk szempontjából, és az emberek működésének a szempontjából itt és

most, a lemúriai hitrendszerrel van dolgunk, ez a gyökér ok.

Az emberiség keletkezésének a hajnalán, elsőként női lelkek születtek a Földre,

Lemúriába, akik valójában androgün létformával rendelkeztek, és teremtő erejük

tudatában voltak. Egy apró bibi volt csak, éspedig az, hogy az elfogadás

energiájára nem voltak képesek rácsatlakozni, és pontosan azért is választották

Lemúriát az inkarnációjuk színhelyéül, azaz a földi létet, hogy ezt megtanulják. A

nők szemszögéből tehát, a földi lét célja ma is, az elfogadás energiájára történő

visszacsatlakozás megtanulása, akár tudatában vannak ennek a nők, akár nem.

Ez a földi lét célja, ma is, minden női lélek számára.

A nők Lemúriában tehát a kezdeti időkben férfiak nélkül éltek, ugyanakkor

minden olyan dologgal rendelkeztek, ami szükséges volt az életben

maradásukhoz. Mentális erővel voltak képesek teremteni, szűznemzéssel

hozták létre az utódjaikat, és természetesen, fizikai testük is volt. Nem olyan,

mint manapság, de volt fizikai testük. Minden a rendelkezésükre állt tehát

ahhoz, hogy boldogok legyenek önmagukban önmaguknak, de ez nem ment

nekik, vagy csak keveseknek. Volt egy dolog, amit a Földön nem tudtak

végrehajtani, és ez pedig, a teleportálás volt. Lélekként ahhoz szoktak, hogy ez

a Földön kívül nem volt gond a számukra, de a Földön, ez az istennek sem

ment nekik. Minden mozgás fájt, nehézkes volt, nem voltak karjaik (igaz, hogy

szükségük sem volt rá), és csak fizikálisan voltak képesek mozogni, amit egyre

inkább börtönnek éreztek. Gyűlölték a fizikai testüket, mert csak korlátozta őket,

legalábbis így gondolták. Ez a gyűlölet egyre távolabb vitte őket az elfogadás

energiájára való rácsatlakozás képességétől, és eljött az, az idő, amikor ezt

segítség nélkül, már nem is tudták megtenni. Ekkor döntött úgy a Teremtő, hogy

segítséget küld a nők számára, azaz elküldte a Földre a férfi lelkeket,

pontosabban megkérte őket erre a feladatra, hogy segítsék a nőket a Földön, az

elfogadás energiájára visszacsatlakozni. A férfiak elvállalták ezt a feladatot, és

elkezdtek férfi lelkek születni a Földre, azaz megkezdődött Lemúria második

nagy korszaka. Minden férfi lélek célja ma is az, hogy segítsék a nőket az

elfogadás energiájára visszacsatlakozni, és ez minden férfi lélek alapvető

életfeladata ma is. Pontosan ezért is különböznek annyira a nőktől.

Az első férfi lelkek természetszerűleg a nők által születtek meg, akkor még

szűznemzéssel, és a nők legnagyobb megrökönyödésére, mindenben

különböztek tőlük. A legdühítőbb tulajdonságuk az volt, hogy lépni sem lehetett

tőlük, mindenben a nőknek kellett őket kiszolgálniuk, mert egyedül

életképtelenek voltak. Nem rendelkeztek a teremtő erővel, így mindenben, szó

szerint mindenben, a nőkre szorultak. A nők gondoskodtak róluk, ők tartották el

őket, cserébe viszont a férfiak kedveskedtek a nőknek. Simogatták őket, ment a

ciróka-maróka, és a nők kezdték ezt megkedvelni. Engedték, hogy az

eltartásért, gondoskodásért cserébe, a férfiak kedveskedjenek, udvaroljanak

nekik, és majd később közösüljenek is egymással. De ez, egy későbbi történet,

jelen témánk szempontjából az a lényeg, hogy a nők rendelkeztek a teremtő

erővel, a férfiak nem, és a férfiak a nők által születtek a Földre, mégpedig a nők

háremébe. Mi következik ebből? Elsőként is az, hogy az, aki rendelkezik a

teremtő erővel, az gondoskodik arról, akinek nincs, azaz az tartja el a másikat.

Ez ma is jól nyomon követhető hitrendszer, pl. abban, hogy az állam a

szegényebbeket támogatja segélyekkel, és pl. az arab világban ma is az egyik

uralkodó hitrendszer az, hogy mindig az fizet, akinek a több pénze van. Nem

véletlen, hogy pl. Egyiptomban, akkora a nyomás az európai turistákra, hogy

fizessenek baksist, mert ott ez az uralkodó hitrendszer. Egymás között is. Pl. a

Korán kötelezően előírja a jövedelem 10 %át a szegények javára felajánlani, és

egy hithű muszlim, ezt teszi is. Számára ez a természetes. A szegényebb arab

országokban, az európai férfiakat és nőket a pénzzel azonosítják, és nem

nagyon értik, sőt haragszanak érte, ha egy európai férfi, avagy nő, nem ad nekik

borravalót. Úgy gondolják, hogy ez nekik jár, merthogy mindig a gazdagabb

fizet. Az, hogy ez a hitrendszer a tudatalatti szintjén megfordul, és azt jelenti,

hogy valójában eladom önmagam a pénzért, még nem tudatos az ottaniakban,

és az európaiakban sem, ugyanakkor közkeletű a keleti emberek

simulékonysága, kedvessége, ami néha persze csak a látszat a baksisért, vagy

bármi másért, és az a jelenség, ahogyan a külföldi tőke áramlik be ezekbe az

országokba. Lemúriában a nők rendelkeztek a teremtő erővel, így ők voltak a

háremek gazdái, egyrészt az előbb ott élő jogán, másrészt a teremtő erő jogán.

A férfiaknak, kuss volt, pontosabban az azt teszed, amit én akarok hitrendszer

uralkodott a háremben, egészen addig bezárólag, ha nem azt történik amit én

akarok, akkor neked helyed itt nincs, és mehetsz, amerre látsz. Nos, a férfiak

számára ez nagyon félelmetes volt, mivel nem rendelkezvén a teremtő erővel,

életképtelennek gondolták önmagukat a háremeken kívül, és ezért maradtak.

Bármi is volt a helyzet, ők maradtak. Maradni meg akkor tudtak, ha mindenben

engedelmeskedtek a nőknek, bármi is volt az. Ha kínozni akarták őket, akkor

eltűrték, ha dolgoztatták őket, tették a dolgukat, azaz szépen lassan, rabszolgák

váltak belőlük, a nők rabszolgái. Ennek másik oldala a tulajdonos, a hárem

gazdája, azaz a nő, aki parancsol. Annak jogán, hogy ő rendelkezik a

háremmel, és neki volt teremtő ereje. Az idők folyamán a nők sikeresen

lecsatlakoztak a teremtő erőről, ennek hogyanja most nem témánk, de a

hitrendszer maradt. Akié a teremtő erő, az a tulajdonos, az mondja meg, mi

történjen. A teremtő erő szerepét, a mai Földön a pénz tölti be, annak a

tévhitnek a nyomán, hogy ha pénzem van, bármit megtehetek, megvehetek,

létrehozhatok, azaz teremtek. Ha nincs pénzem, nincs teremtő erőm sem, és

akkor képtelen vagyok háremet teremteni önmagamnak, és persze rabszolgáim

sincsenek. Csakhogy a pénz, és a teremtő erő nem azonos. Ez az egyik

legnagyobb tudattalan tévhit az emberek világában az összes tévhit közül,

mármint az, hogy a pénz, és a teremtő erő azonos. Nincs köze a kettőnek

egymáshoz, teremteni pénz nélkül is lehet, merthogy a valódi teremtő erő a

tudatalatti és a tudatfeletti teremtő ereje, aminek a használatát bárki, de bárki,

szegény, gazdag, iskolai végzettséggel rendelkező és analfabéta, nyugati és

keleti, férfi, nő, gyerek, egyszóval mindenki képes megtanulni, ha erről

önmagában önmagának így dönt.

Lemurián tehát, kezdetben mindent a nők csináltak. A legnehezebb fizikai

munkát is. Tehették, mert belső erejükkel erre képesek voltak. A férfiak a

kisegítő energiát képviselték, és ebben a korban energetikailag olyan gyengén

álltak, hogy a nők könnyedén uralkodtak rajtuk, és valójában szex rabszolgaként

használták őket. Valószínűleg ezt nem könnyű elfogadni, de ez abban a korban

természetes volt, még a férfiak számára is. Elfogadták ezt a helyzetet, mert

energiájuk kialakulóban volt, és nem voltak képesek erőteljesebben

megnyilvánulni. Egy idő után azonban a nők meguntak mindent saját maguk

csinálni, és a nemszeretem feladatokat kezdték a férfiakkal csináltatni. Ezek

döntően azok a feladatok voltak, amelyekhez több erő volt szükséges. Pl. a

nehéz fizikai munka. Ezt adták a férfiaknak, és ezzel a döntéssel lehetőséget

adtak a férfiaknak arra, hogy energetikailag megerősödjenek. A keményebb

fizikai munkák valóban több energiát igényelnek, és akinek kevés van, ebben

megerősödhet. A férfiak meg is erősödtek, és egyszer csak átvették a nőktől a

hatalmat. Megkezdődött az általatok patriarchátusnak nevezett korszak,

melynek alapját maguk a nők rakták le. A nő ettől kezdve alárendelt helyzetbe

került, és a női energia elvesztette lényegét. Erre már csak azok a feladatok

emlékeztetik, amit anno. megtartott magának, mert valamikor ezt gondolta

őhozzá méltónak.

Ezzel egyidejűleg elvesztette az erejét is. Ma az a tendencia figyelhető meg,

hogy a nők törekszenek férfiasnak tartott munkák elvégzésére. Nem véletlenül.

Tudattalan ez a folyamat, de arra irányul, hogy a fizikai erőkifejtés révén lelkileg

is megerősödjenek, nagyobb erőre tegyenek szert, és ezzel- hasonlóan a

férfiakhoz-, kilépjenek az alárendelt helyzetből.

A legtöbb nő elfelejtette már, hogy honnan indult, és úgy gondolja, hogy minden

bajának okozója a férfi. Ő az, aki megalázza, ő az, akinek ki van szolgáltatva, és

ő az, aki semmibe veszi őt. Csak a sérelmekre emlékszik, és tudattalanul

mindent vissza akar adni a férfiaknak. Ezért tanul, ezért dolgozik, ezért törekszik

önállóságot szerezni, hogy újra hatalmat nyerjen a férfiakon, és akkor ő minden,

de minden sérelmet megtorolhat. Nos, ez az a tudattalan szándék, ami

valójában újra bajba sorolhatja az egész bolygót. Ha a nők elfogadás és

megértés helyett hatalomra törekszenek, ezen a bolygón béke nem lesz. Mert

ezzel a szándékkal a nők önmagukon belül sem tudnak békét teremteni. A béke,

elhatározás. Döntés. A békét teremtek önmagamban – kifejezés egy

elhatározás, egy döntés. Ehhez senki más nem szükséges, csak az, aki a

döntést meghozza. A békét teremtek önmagamban- kifejezés azt is, jelenti, hogy

elismerem, jelenleg, azaz itt és most, nincs béke bennem.

Mit jelent ez? Hol van a békétlenkedés bennem, amikor a legtöbb ember úgy

gondolja, hogy énvelem minden rendben van, csak a másik emberrel van

probléma. A harc –önmagatokon belül- a különböző részeitek között zajlik.

Harcol a hatalomért az EGO, az elme, a férfi és a női oldal, és még néha a test

is. Az egész emberiség egyetlen nagy harc, ahol sehol sincs béke, mert

nincsenek helyén a dolgok. Az elmúlt évezredekben minden a feje tetejére

került, az emberek nem tudnak rendet teremteni magukban, a békéről már nem

is beszélve. Az alapvető oka ennek a helyzetnek az, hogy az emberiség

leszakadt a Belső Hangjáról, egyszerűen már nem hallja. Persze hall különböző

monológokat önmagában, néha intuitív felismerései is vannak, de ez nem a

Belső Hangja. A Belső Hang nem utasít, csak kér. Nem analizál, hanem

útmutatást nyújt. A Belső Hang minden helyzetre vonatkozóan elmondja a

megoldásra vonatkozó javaslatát, de nem tesz semmit, ha az egyén azt nem

hajtja végre. Ő van, és mindig dolgozik, egy percre sem pihen meg. Ő a belső

harcban nem vesz részt, és semmilyen tekintetben sem szól abba bele.

Elmondja a javaslatát, és az után hagyja, hogy az egyén vagy megcsinálja-e,

ezt, vagy sem. Harcolni az EGO, az elme és néha a test szokott egymással, és

a harc lényege, hogy egyeduralomra törekszenek. Mindegyik ő akar a győztes

lenni, és a másikat eltiporni. Nos, ami bent, az kint – mondja Hermész

Triszmegisztosz, és a belső harc megjelenik a külvilágban is, egyik

legeklatánsabb példájában, a férfi és a nő harcában. Ennek a harcnak a

gyökere a férfi és a női oldal egymással való birkózásában van. Ők azért

birkóznak egymással, mert nem tudják, hogy másképpen is lehet. Belül ugyanis

csak a harc az, amit ismernek, a béke ismeretlen fogalom az egyén részei

számára.

Hogyan lehetne békét teremteni? Az első lépés az elfogadás. Annak elismerése,

hogy nincs béke bennem, a részeim, és a két fő oldalam hadiállapotban vannak

egymással. Ők ilyenek. Szeretnek harcolni. De azért ők az én részeim is, ezért

elfogadom őket, és kérem, hogy fogadják el ők is egymást. Ez a folyamat a

rendcsinálással kezdődik, mégpedig a Ki az úr a házban?- kérdés

megválaszolásával.

Ki az úr a házban? Az EGO, az elme, a test, a lélek, a szellem, az intellektus,

vagy valami más? Nem könnyű erre a kérdésre válaszolni, mert amikor valaki

valamivel azonosítja magát, már nem tud objektív maradni, egyszerűen eggyé

válik azzal a dologgal, és nem tud különbséget tenni. Mégis nagyon fontos

ennek a kérdésnek a megválaszolása, mert e nélkül a harc nem fejezhető be

belül, az egyénben. A legtöbb ember ma a Földön az EGO-jával azonosítja

magát, és ennek megfelelően viselkedik: képtelen meglátni az igazi

összefüggéseket, és állandóan szidja magát. Ez az EGO legáltalánosabb

jellemzője. Nem lát tisztán, és ezért folyamatosan bünteti magát. Az EGO igazi

feladata az, hogy az egyén érzelmeit tartsa egyensúlyban, és segítsen

eligazodni ezekben. Minden helyzetben. Az elme feladata az, hogy minden

olyan ismeretet tároljon, amire az egyénnek szüksége lehet, és azt az adott

helyzetben rendelkezésre is bocsássa. A test feladata a fizikai dolgok

elvégzése, és egyben a lélek lakhelye.

A lélek az a része az embernek, amely már Istenhez kapcsolódik. A lélek

túlnyúlik a testen, és ebben az értelemben a test nem tud a lélek teljes

egészének lakhelyeként szolgálni, de a fenti megállapítás mégis igaz, mert a

lélek az a része az embernek, ami az életet jelenti benne. S ez nem más, mint

Isten lélegzete.

S van még egy része az embernek, amiről mostanáig nem sokat lehetett hallani.

S ez, pedig a Felettes Én. A Felettes Én az a része az embernek, ami már

magával az Istenivel azonos. Ezen a részen át képes minden ember felvenni a

kapcsolatot a Teremtőjével, és kommunikálni vele. A Felettes Én a Belső

Hangon át üzen /üzenne az egyénnek, és mint ilyen, ez az útmutatás magától a

Teremtőtől jön.

 

Kérem Jézust és Merlint, vigyék el gyógyító helyükre, arról a helyről, ahol

tartózkodom, mindazokat a tisztátalan, manipulativ, befolyásoló, ártó,

tisztátalan energiákat, lényeket, melyek akár az olvasás, értelmezés alatt,

befolyásolás, manipuláció, általánosítás, összemosás, tévedés, csúsztatás,

ragaszkodás, előítélet, visszaélés, gőg, hiúság, restség,  tompaság,

önfejűség, lenézés, megvetés, vádaskodás, elvakultság, elcsúszás,

elbukás, azaz, az elfogadás, tiszta szándék, együttérzés, könyörület, hit,

remény, bizalom, béke, bőség, nyugalom, megértés, megbocsátás, erő,

öröm, önzetlenség, együttműködés, jóság, bölcsesség, szeretet,

pártatlanság, őszinteség, érdeklődés, belátás, türelem, felelősségvállalás,

egészség, derű, elismerés, elégedettség, életöröm, életkedv, figyelem,

tisztelet, tudatosság, nyitottság, tisztánlátás, hiánya, csekély,

illetve túlzott volta miatt, a Föld energiarendszerébe kerültek, és a

szabad akarat törvényének tiszteletben tartása és az egészségem

megőrzése mellett, itt és most, elvihetők gyógyító helyükre. Kérem Jézust

és Merlint, a lenyomatok gyógyítására, mind magamnál, mind másoknál,

mindazoknál, akiknél ez a szabad akarat törvényének tiszteletben tartása

mellett lehetséges. Kérem, elfogadom és engedem magamon keresztül

szabadon átáramolni: az elfogadás, tiszta szándék, együttérzés,

könyörület, hit, remény, bizalom, béke, bőség, nyugalom, megértés,

megbocsátás, erő, öröm, önzetlenség, együttműködés, jóság, bölcsesség,

szeretet, pártatlanság energiákat. 

 

 

 

 

Oldal: Lemúria kezdeteiről, és a nők feladatáról 2009.
Ezo Hírnök - © 2008 - 2025 - ezohirnok.hupont.hu

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat